Kövess minket!
  
     

Természetfotózás

Természetfotózás
2014, március 26.

A tavasz az éledő természet évszaka, az időszak, amikor a téli, halott állapotot felváltja az újjászületés, az ébredés, ilyenkor mutatkozik meg valójában a természet ereje. Ilyenkor nem csak a visszaköltöző madarak a látványosságok, hanem a bimbózó virágok, a rügyező fák is, a különböző színű és vastagságú felhők, köddel átitatott tájak, Nap fényében fürdő terek és parkok.

Ilyenkor szívesebben, mi több, örömmel merészkedünk ki a szabadba, figyelve naturális értékeinket, hiszen hosszú hónapokon keresztül önkéntes száműzetésben voltunk a bezárt lakásban. Élmény ilyenkor végignézni egy ezerszínű naplementét, felfedező utakra menni a közeli zöldövezetben, ibolyát keresni, és hajnalban hallgatni a frissen visszatért madarak énekét.

Ugyan az ember egyre többet jár ki ilyenkor, élvezi a napsugarakat az arcán, az enyhe szellőt, sőt, még a bosszantó rovarokra sincsen semmilyen megjegyzése, de megörökíteni nem tudja a pillanatot; akik ebbe nem törődnek bele, vagyis természetfotós barátainknak figyelmébe ajánlanánk a következő sorokat:

„Vándor, ki elhaladsz mellettem
hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!”

(Az erdő fohásza)

Olvastad már?

Facebook

GooglePlus

Hirdetés

Hirdetés

Megosztás

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Csatlakozz a Marketing Magazinokhoz!

Facebook

Twitter

YouTube

Read previous post:
egyébfotó1
Modellfotózás

Sokan mondják, hogy a szépség relatív. Nos, ez valóban így van – kevés ember képes csak arra, hogy mindenki külsejében...

Close